Régi épületeknél komoly problémát jelent a vízszigetelés hibájából származó felszívódó nedvesség hatása. Ez nemcsak vakolathibákat eredményez ( vakolat mállás, sókivirágzás ), hanem jelentősen csökkenti a falazat hőszigetelő képességét is.

Gyakori hiba lábazat-felújításkor, hogy új, vízzáró vakolatot kap a ház, így bezárva a falba a nedvességet, amely jobb híján felfelé indul – nem ritkán 2-3 méteres magasságig is eljutva a falakban. Szintén gyakori a hőhidak miatt kialakuló párapont, amelyből a lakók csak annyit vesznek észre, hogy minden igyekezetük ellenére a falak belülről nedvesednek.

A problémák felismeréséhez nem egyszer pontos és mélyreható faldiagnosztikára van szükség. A vizsgálatok képesek kimutatni, hogy mennyire vizesedett át a lábazat, milyen ásványi sók csapódtak ki a felületre, és az eredmények alapján pontosan meghatározható a megfelelő javítási módszer.

Mielőtt azonban a lábazat konkrét problémájára fókuszálnánk, meg kell vizsgálni a vizesedő, salétromos rész környezetét is.

Felújítás előtt ellenőrizni kell, hogy az épület előtti járdaszakasz nem lejt-e a fal felé; nem töredezett-e nagyon; illetve nincs-e természetes vízelvezető rés a lábazat és a járda között. A talált hibákat mindenek előtt ki kell javítani, hiszen ha innen kap folyamatos nedvességet a lábazat, felesleges a felújítás, míg ki nem küszöböljük a vízutánpótlás lehetőségét. Ezért kell átvizsgálni a ház ereszcsatornáit is – már ha van. Amennyiben nincs eresz, az első lépés a csatornahálózat kialakítása. Ha van, ellenőrizni kell, nincs-e elrozsdásodva vagy megrepedve, illetve: a tetőről hova csorog az esővíz. Ideális esetben utóbbit a lábazattól legalább két méternyire kell elvezetni.

Ha a környezettel megvagyunk, jöhet a lábazat helyreállítása „falszárító” felújító vakolatrendszerrel, melyek magas légpórustartalmuk miatt némileg a falazat hőszigetelő képességén is javítanak. 

Első lépésként a meglévő vakolatot kell eltávolítani a felületről, mégpedig az észlelt vizesedés szintje fölött fél méterig. A vakolat leverését követően a feltárt fugákat kell kimélyíteni két centiméter mélységig. A művelet során el kell távolítani a laza falrészeket, majd ezeket pótolni. Ne hagyjunk mozgó, kijáró darabokat a lábazatban. A kimélyítést és a fal megerősítését követően a lábazati felületet tiszta vízzel egy gyökérkefével érdemes a lehető legtisztábbra sikálni.

A tiszta, előkészített fal ezek után híg alapvakolatot, úgynevezett gúzt kap. Amennyiben a falazat túl laza szerkezetű, vagy az anyaga vegyes, úgy a teljes felületet fedő gúzolás előtt szükség van rabicháló felerősítésére. A következő munkafázis a javítóvakolat felhordása kézzel, géppel vagy vakolókanállal. Ebben a lépésben egyszerre legfeljebb 2,5-3 centiméter vastagságban hordhatjuk fel az anyagot. Amennyiben ennél vastagabb felületet szeretnénk kialakítani, úgy több rétegben kell a habarcsot a falazatra vinni – minden esetben nedves réteget csak nedves rétegre felhordva.

A réteg kiszáradás után, száraz időjárás esetében egy-két nap múlva fél és egy centiméter közötti vastagságban vihetjük fel az utolsó javítóvakolat-réteget. A munka megkezdése előtt finoman nedvesítsük át a felületet a jobb tapadás érdekében. Innen nincs már más hátra, mint a besimított felületre vigyük fel a végső textúra és szín kialakításához választott vékonyvakolatot vagy homlokzatfestéket.

Nagyon fontos, hogy ezeket a „falszárító” felújító vakolatrendszer elemeket mindig rendszerben alkalmazzuk, az adott gyártó kivitelezés-technológiai előírásait maradéktalanul betartva. 

A Weber-Terranova felújító vakolatrendszerei  között (weber.san javítóvakolat rendszerek )  találhatók gyakorlatban bevált műszaki megoldások a cikkben említett problémák orvoslására, a Weber „weber kalauz” kiadványában és a honlapján pedig szakszerű leírás a beépítésükre.